Édesapja, Vajda Endre 1828-tól a váli uradalmi birtok fĂľerdésze lett, így ide költöztette családját. Édesanyja Veleczky Lídia.[2] Vajda költészetében késĂľbb rendszeresen visszatérĂľ motívumként jelentkezett a váli erdészlak, mint a gondtalan, boldog élet szimbóluma.

A középiskolát 1837-ben a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban kezdte. Ezután Pestre került, ahol nagybátyjánál, Vajda Péter írónál, a korszak neves panteista mĂťvészénél lakott, és pesti piarista gimnáziumban tanult. 1840 és 1842 között eminens diákként végezte el a 4. grammatikai és az 1. humanista osztályt[3], de magasabb iskolai végzettséget nem szerzett.

Ezekben az idĂľkben már próbálkozott a versírással, PetĂľfit tekintette példaképének, ezért is vonzotta a vándorszínészi pálya. Hét hónapig járta az országot, de 1846 nyarán felhagyott a színészi pályával. Ekkor Alcsútra került (ma Fejér megyében található település), ahol gazdatiszti gyakornokként dolgozott József fĂľherceg mintauradalmában.

1848-ban a Pilvax törzsvendégeként részt vett a pesti forradalomban, augusztusban önként jelentkezett honvédnek. A hadi szolgálatot közlegényi ranggal kezdte és a hadnagyi rangig jutott el. A délvidéki fronton harcolt, de két hosszú betegsége távol tartotta a nagyobb csatáktól.

A szabadságharc bukása után néhány hónapig szüleinél, a váli birtokon húzta meg magát, majd ezután – mint volt honvédtisztet – besorozták az osztrák császári hadseregbe és közel 1 évig közlegényként szolgált az olaszországi Padovában. 1850 végén bocsátották el.

1850 után Kiskunhalasra, majd más kiskunsági településekre, késĂľbb Szegedre, majd Budára kerül, mint földbecslĂľ hivatalnok. Ezután ismét Pestre került és különbözĂľ lapoknál dolgozott újságíróként. Politikailag teljesen elszigetelĂľdött. Világos után úgy gondolta, hogy az újabb forradalom kivitelezése már lehetetlen, ezért a 48-as eszmék árulójának kiáltották ki, és szinte teljesen kiközösítették.

Megélhetése is veszélybe került, így 1863-ban elhagyta az országot. Pártfogói Bécsben találtak számára jelentéktelen irodai munkát.

Miután 1866-ban visszatért Pestre, ismét újságíróként dolgozott. Megélhetését nehezítette, hogy ismét szembekerült a domináns politikai irányvonallal, ezúttal a Deák-féle párttal. Nem támogatta a kiegyezést.

IdĂľs korában, 1880-ban megnĂľsült. Az akkor 19 éves Bartos Rozáliát vette feleségül. Fény derült felesége múltjára, ezért kétévi házasság után kiutasította házából.
Vajda János arcképe

Ezután élete végéig szegényen és szinte teljes magányban élt. Gyomor- és bélhurut kínozta, amit a rendszeres gyógykezelés ellenére is nehezen tĂťrt.

Forrás: wikipedia.org